Ismét egy olyan témáról írok, amiben most is személyes gondolatok lesznek, így ennek tudatában olvassatok tovább.
Előbb-utóbb mindenki életében megjelenik. Hol személyesen ő maga éli át, hol azon személy által, akivel megosztja életét. Van, amikor normális, egészséges szinten jelenik meg. Van, amikor túlzott módon, akár ok nélkül. Igen. Ez a féltékenység. Mindannyiunkban benne van a birtoklási vágy akár egy tárgy, akár egy személy iránt. Amit megszereztünk, az csakis a miénk. Viszont nem mindenki gondolja így. Vannak, akik csak azért szeretnének megszerezni valamit, mert az másé. Mikor az oviban egy kislány játszik egy babával, de egy másik lánykának is pont akkor kell pont az a baba, odamegy és elveszi a pajtásától. A másik kislány persze védi, ami az övé. A felnőtt kislányoknál és kisfiúknál sincs ez másként. Mikor lát valaki egy boldog párt az utcán, és az egyik fél megtetszik neki, mindent elkövet, hogy “megszerezze”. Mikor egy lány odamegy egy sráchoz, hogy keressen inkább egy szebb lány a barátnőjénél, az nincs rendben. Mikor egy srác odamegy egy lányhoz, hogy hagyja el a “melós” pasiját érte, mert tőle – ezért-azért cserébe – mindent megkaphat, szintén nincs rendben.
Mikor együtt vagy valakivel, akivel boldog vagy, de a másik félben mélyen benne lakozik a féltékenység, ez előre nem derül ki sosem. Előbb-utóbb történni fog valami, ami előhozza. Lehet ez egy ártatlan beszélgetés egy ellenkező nemű ismerőssel, egy munkahely, ahol férfiak és nők egyaránt dolgoznak, vagy ha szimplán jó napod van és ennek tükrében csinosabban szeretnél menni dolgozni. Akár ezzel is elindulhat a lavina, és innentől nincs megállás, ha nincs senki, aki segítene.
Létezik egy betegség. Túlzott féltékenység a neve. Komoly lelki, érzelmi és idegi problémákat okozhat mindkét fél számára. Szenved a beteg, és szenved a párja. A betegnél sokféleképpen van jelen: figyel minden mozzanatra, minden elszólásra, minden változásra. Sokan most mondhatják, hogy ok nélkül senki nem lesz féltékeny. Lehet. De akik ebben szenvednek, azok mindent oknak vesznek: ha tévézés közben elbambul valaki, tuti, hogy épp a szeretőjére gondol; ha elrontja az ételt amit főz, biztos azért, mert a szeretőjével volt; ha tovább tartják ott a munkahelyén, akkor biztos a szeretőjévek találkozik. Ezek nem épp indokok. Ha van ellenkező nemű jóbarátod, azzal biztos összefeküdtél, vagy “csak” bepróbálkozott nálad. Ha szép ruhát veszel fel, akkor másnak mutogatod magad.
Az ebben a betegségben szenvedő emberek természetesnek veszik, hogy átnézik a híváslistádat, sms-eidet, levelezésedet, mindent. Természetes nekik, hogy te munkaidőn kívül mindig otthon ülsz, miközben ő a baráti társaságával találkozik késő estig, akár heti többször is. Természetes nekik, hogy minden lépésedről beszámolj, ők viszont sose mondják meg mikor hol vannak. Gond nélkül képesek hazudni, hogy XY látott téged valakivel, úgyhogy valld be, hogy megcsaltad. Ha nem veszed fel a telefont, biztos épp a szeretőddel vagy. Az ilyen emberek ezzel a viselkedéssel észrevétlenül alakítják át a személyiségedet, a hozzáállásodat, az egész életedet.
Az ilyen problémát lehet kezelni, ha időben észreveszed. Viszont ha már elmérgesedett a dolog, akkor sajnos nem tehetsz semmit, ott már szakember bevonása szükséges, amit szinte mindenki elutasít. A saját nyugalmad érdekében ne hagyd annyiban a dolgot, mert könnyen (és sokszor észrevétlenül) komoly lelki és párkapcsolati problémákhoz vezethet, ami kihat a munkádra, a személyiségedre(!), mindenre. Ha egy ismerősöd van ilyen helyzetben, segíts neki, szüksége van rá.